Mégis gyarmat leszünk? – Orbán és Goodfriend is ezt akarja

Mi az amiben a nagy szabadságharcos miniszterelnök, Orbán Viktor valamint a demokrácia legfőbb exportőrének számító Egyesül Államok budapesti követségének ügyvivője, André Goodfriend egyetért? Mindketten támogatják az EU és az Egyesült Államok között készülő új szabadkereskedelmi egyezményt, a TTIP-t. Egy “trójai” egyezményt, amely felszámolná a demokrácia maradékát, akárcsak hazánk szuverenitásának maradványait, és még több hatalommal ruházná fel a multinacionális cégeket.
TTIP_EU-USA_zaszlo

A nagy szabadságharcos miniszterelnökünk, miközben meghirdeti a “keleti nyitást”, paktumot köt Putyinnal egy háromezer milliárd eurós devizahitelről és bejelenti, hogy “illiberális” demokráciát szeretne, teljes mellszélességgel támogatja az EU és a tusnádfürdői beszédben felemlített “hanyatló Nyugat” fő bástyája, az Egyesült Államok közötti kereskedelmi egyezményt. Ráadásul, nemcsak a TTIP mellett tett hitet több alkalommal Orbán Viktor, hanem szerinte minden országgal szabadkereskedelmi megállapodásra kell törekedni.

Az elmúlt két hónapban a kitiltási botrány után reflektorfénybe került amerikai ügyvivő, Goodfriend egy interjúban ezt mondta: “A stabilitásban vagyunk érdekeltek, az erős Európában és az erős európai-amerikai kapcsolatokban. Magyarországi kapcsolataink sok tekintetben éppen ezt tükrözik. (…) Szorosan együtt dolgozunk a kereskedelemfejlesztésen, aminek jó példája a transzatlanti szabadkereskedelmi tárgyalás.”

Tehát miközben a felszínen az amerikaiak elsősorban a korrupció elleni fellépés hiányát kérik számon a magyar kormányon, a háttérben egyértelműen kitapintható, hogy azt szeretnék elérni, minél előbb tető alá hozzák az EU és az Egyesült Államok közötti szabadkereskedelmi egyezményt. Ez nem is meglepő, hiszen Európában egyre nagyobb az ellenállás a TTIP-vel szemben, az utóbbi hónapokban már a németek és a franciák is felvetették, hogy amennyiben TTIP része lenne a befektető-állam vitarendezési mechanizmus (ISDS), akkor nem biztos, hogy aláírnák az egyezményt. Ráadásul az Európai Bizottság új elnöke, Juncker sem igazán rajong az ISDS-ért. Ha emellett még azt is figyelembe vesszük, hogy bár a magyar kormány általánosságban támogatja az EU-USA szabadkereskedelmi egyezményt, de az ISDS-t és a hazánk génmódosítás-mentességét veszélyeztető javaslatok beemelését a TTIP-be már kevésbé, nem csoda, hogy nagyobb sebességre kapcsolt az amerikai diplomácia.

A korrupció-ellenes közbeszédben ma már egyre többet beszélnek az “állam foglyul ejtése” (state capture) jelenség hazai erősödéséről, ami a politikai korrupció egyik legmagasabb szintje. Ettől nem sokban különbözik “corporate capture“, amikor a különféle óriáscégek és érdekcsoportjaik ejtik foglyul a közintézményeket, hogy keresztülnyomják a terveiket. Számos civil szervezet szerint a TTIP erőltetése a közérdekkel szemben, a multik érdekeinek keresztülnyomása céljából az EU és az amerikai kormány foglyul ejtésének tipikus példája (corporate capture).

nem_leszunk_gyarmat

Szóval, az a helyzet, kedves barátaim, hogy miközben megy itt a színjáték arról, hogy “nem leszünk gyarmat”, meg hogy mennyire fontos a korrupció elleni fellépés, valójában a háttérben Orbán Viktor és Goodfriend összekacsint, és folytatja hazánk és Európa gyarmatosítását, hogy még több hatalma legyen felettünk a multinacionális cégeknek. Ha hagyjuk. Tényleg önként akarunk a vágóhídra menni és engedjük a demokrácia maradványainak és még megmaradt szuverenitásunk utolsó darabjainak felszámolását is egy “trójai” egyezményen keresztül? Nem kéne.

 

A demokrácia áruba bocsátása

Két “trójai” egyezmény is a még meglévő demokrácia maradványainak felszámolásával fenyeget. Amennyiben hatályba lépne az EU és Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezmény (CETA) vagy a EU és az Egyesült Államok között készülő kereskedelmi egyezmény (TTIP), az különleges jogokkal ruházná fel a nemzetek feletti óriáscégeket, aláásná a demokráciát, a környezetvédelmet, élelmiszerbiztonságot és még a helyi élelmiszer programokat is. A Corporate Europe Observatory, a Föld Barátai Európa és további 13 civil szervezet által készített tanulmány a NAFTA-val kapcsolatos tapasztalatok alapján arra hívja fel a figyelmet, hogy a CETA  a multicégek által a demokratikusan megválasztott kormányok elleni perek hullámát indítaná el.
stop-ceta
2014. szeptember 26-án Kanada és az Európai Unió bejelentette az Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Egyezmény (CETA) nevű nagy horderejű gazdasági integrációs megállapodás megkötését. A megállapodás része a befektető-állam vitarendezési mechanizmus (ISDS), amely megnyithatja az utat a Kanada, az EU és az egyes EU-tagállamok ellen indított vállalati peres eljárások előtt, és alááshatja az állampolgárok és a környezet védelme érdekében tett kormányzati erőfeszítéseket.

A befektető-állam vitarendezési mechanizmus lehetőséget ad a külföldi vállalatoknak arra, hogy “választottbíróságoknak” nevezett magánbíróságokon közvetlenül bepereljenek egyes országokat, és kártérítést követeljenek az olyan, az állampolgárok egészségét vagy környezetünket védő intézkedésekért, amelyek megítélésük csökkenti a cégek eredetileg várt nyereségét.

Az ISDS-en keresztül a multik megakadályozhatják, hogy a kormányok a köz érdekében lépjenek fel: egyrészt közvetlenül, amikor egy vállalat beperel egy államot, másrészt közvetetten, azáltal, hogy a pereskedéstől való félelmében az állam meghátrál a törvénykezés elől. Összességében a befektetők már eddig is több olyan törvény ellen léptek fel, amelyek a közegészséget védik – például a dohányzást tiltó törvények formájában –, a mérgező anyagokra és a bányászatra vonatkozó tilalmakat írnak elő, a környezeti hatások értékelését követelik meg, illetve a veszélyes hulladékokra, az adóintézkedésekre és a költségvetési politikára vonatkozó szabályozásokat tartalmaznak.

Amennyiben az EU és Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezmény hatályba lépne, a kanadai Gabriel Resources cég beperelhetné a román kormányt, hogy ezzel kényszerítse ki a verespataki cianidos technológiát alkalmazó aranybánya beruházás engedélyezését, vagy pedig sokmillió dolláros kártérítést vághatnának zsebre az elmaradt haszon nevében anélkül, hogy akár egyetlen kapavágást végeztek volna Verespatakon.

Azt, hogy ez nem egy légből kapott veszély, jól példázzák az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezménnyel (NAFTA) kapcsolatos tapasztalatok. A tanulmány szerint a NAFTA nyomán Kanadát 35 alkalommal perelték be, ebből hat esetet elvesztett vagy megegyezéssel zárt le, és összességében több mint 171,5 millió kanadai dollár kártérítést fizetett a külföldi befektetőknek. A befektetők folyamatban lévő keresetei a külföldi befektetések értékét vélelmezetten csökkentő kormányzati intézkedések széles körét támadják – a hidraulikus repesztésre (fracking) vonatkozó moratóriumtól és a fúrási engedélyek ehhez kapcsolódó visszavonásától a kanadai bíróságok azon döntéséig, amelyek érvénytelenítik az olyan gyógyszerészeti szabadalmakat, amelyek nem bizonyultak kellően innovatívnak vagy hasznosnak. A külföldi befektetők által a kanadai kormány ellen benyújtott, folyamatban lévő keresetek teljes értéke több milliárd dollárra rúg.

ceta-democracy

A demokrácia áruba bocsátása c. tanulmányban részletezett veszélyek elkerülése érdekében az lenne a legjobb, ha a tagállamok nem ratifikálnák az EU és Kanada közötti kereskedelmi egyezményt (CETA), mivel az tartalmazza a befektető-állam vitarendezési mechanizmus. Hasonlóképpen, meg kell akadályozni azt is, hogy az EU és az Egyesült Államok között tervezett szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) része legyen az ISDS néven ismert befektető-állam vitarendezési mechanizmus, amit egyébként már egyre több ország (Németország, Franciaország és állítólag Magyarország is) kifogásol.

A demokrácia lebontása az ISDS-en keresztül lehet az egyik legfőbb ok, ami miatt az elmúlt két hónap során több mint egymillió EU-polgár emelte fel a szavát a CETA és a TTIP ellen csatlakozva a StopTTIP önszerveződő európai polgári kezdeményezéshez.

Gyarmat

Ez a blog egyfajta tisztelgés Piros (Dr. György Lajos), a GAIA Sajtószemle egykori alapítója előtt, aki a Sajtszemlében már két évtizeddel ezelőtt rendszeresen írt a globalizációról – többek között Jelentés a gyarmatról c. sorozatában is.

Másrészt a blog címe utalás arra is, hogy bár a Békemenet transzparensén az szerepelt, hogy „Nem leszünk gyarmat!”, valójában már több mint két évtizede a Világbank, a Valutaalap és multik gyarmata vagyunk vagyunk, és a gyarmatosításunk mértéke azóta is egyre jobban erősödik.

„Kimentek a tankok, bejöttek a bankok” – fogalmazta meg szemléletesen a helyzetet a 90-es évek elején Simonyi Gyula. Egy évtzeddel később Arundhaty Roy indiai írónő egyszerűen csak Birodalomnak nevezte azokat az erőket, akik levezénylik a gazdasági globalizációt (corporate globalization) és gyarmatosításunkra törnek.

Huszonöt évvel a Vasfüggöny lebontása után most ismét lépéseket teszünk abba az irányba, hogy a újra orosz birodalom gyarmata legyünk (lásd 10 milliárd eurós devizahitel Paks2-re). Mindeközben megjelentek az orosz tankok Ukrajnában, amely polgárháborúba sodródott azt követően, hogy az államfő mégsem írta alá az EU-val megkötendő szabadkereskedelmi egyezményt (társulási szerződés). Ezzel párhuzamosan viszont Magyarország az EU tagjaként szabadkereskedelmi egyezményt kíván kötni az Egyesült Államokkal és Kanadával egyaránt – mindkettő tovább csökkentené a szuverenitásunkat, felszámolná a demokrácia maradványait is, szóval tovább erősítené gyarmatosításunkat. Ezen felül pedig a hatalmon levő kormányaink belülről is gyarmatosítják az országot, hogy még ők is lehúzhassanak néhány bőrt a még itt maradt bennszülöttekről.

Kizökkent a világ.