Stiglitz: mi fizessünk a gyilkosnak, hogy ne gyilkoljon tovább?

A Democracy Now adásában Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdásszal beszélgetett a csendes-óceáni szabadkereskedelmi egyezményről (TPP). Stiglitz kijelentette, hogy az egyezménnyel felruházzuk az óriáscégeket azzal a joggal, hogy gyilkoljanak, és ha azt akarjuk, hogy mégse gyilkoljanak, akkor mi fizessünk nekik.

Stiglitz_DN

Joseph Stiglitz, Nobel-díjas közgazdász, a Világbank volt vezető közgazdásza az elmúlt hónapokban többször is felemelte a szavát a készülő csendes-óceáni szabadkereskedelmi egyezmény (TPP) és transzatlanti párja, az EU-USA szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) ellen. Sőt, nemrég egy írásában a TPP-ről azt írta, hogy az valójában nem is szabadkereskedelmi egyezmény. Erre kérdezett rá néhány egy héttel ezelőtti interjúban Amy Goodman, a Democracy Now riportere.

Stiglitz az interjúban kifejtette, hogy az aláírásra váró csendes-óceáni kereskedelmi egyezmény része lenne egy, a dohányiparra is vonatkozó fejezet, amelyhez hasonló kitétel alapján a Philip Morris beperelte Uruguays és Ausztráliát a dohánytermékek csomagolására vonatkozó előírások miatt. Az uruguayi jogszabály előírja, hogy a dohánytermékek csomagolásán grafikus formában jelölni kell, hogy a dohányzás káros az egészségre. Például egy fényképpel, amely azt ábrázolja, milyen mértékben teszi tönkre a tüdődet a dohányzás. Úgy tűnik, ez a módszer Uruguayban működött, sokat abbahagyták a dohányzást. Ezért egy a TPP-ben is szereplő eszközt, a befektető-állam vitarendezési mechanizmus (ISDS) kihasználva a Philip Morris beperelte Uruguayt, mondván az intézkedés miatt a cég elesett egy csomó profittól. Más szavakkal – utal az ISDS-re Stiglitz -, felruházzuk az óriáscégeket azzal a joggal, hogy gyilkoljanak, és ha azt akarjuk, hogy mégse gyilkoljanak, akkor mi fizessünk nekik.

Hasonlóképpen, környezetvédelmi intézkedések – például az üvegházhatású gázok csökkentését célzó jogszabályok, vagy a rákkeltő azbeszt ügyét is vehetjük – esetén is a szennyező cégek beperelhetik a kormányokat a kieső profit miatt. Tehát, ahelyett, hogy a “szennyező fizet” elvét alkalmaznánk, és a cégek megfizetnék az okozott környezeti kárt vagy az egészségi károkat (több millió dollárt), ha a TPP (és a TTIP) hatályba lép, nekünk kell azért fizetni, hogy ezek a szennyező cégek ne öljenek meg minket. Hát, ez felháborító! – mondta Stiglitz.

A Democracy Now Stiglitzcel készített interjúja itt tekinthető/hallgatható meg.

Stop TTIP! Stop CETA!
Mondj nemet Te is a “trójai” egyezményekre!

Ha szabadjára engedjük a multikat, széthullik a világ

George Monbiot, a Guardian publicistája arról írt keddi cikkében, hogy a világ nem tanult a pénzügyi válságból, és most ismét azon dolgoznak kormányaink, hogy teljes mértékben felszabadítsák a multinacionális cégeket a demokratikus kötelékek alól.

monbiot_onszabaly

(A kép forrása: The Guardian)

A cikkben Monbiot idézi Joel Bakant, a British Columbia Egyetem jogászprofesszorát – akit a hazai közönség a The Corporation – Beteges hajsza a pénz és a hatalom után c. könyv ill. film szerzőjeként ismerhet -, aki a Cornell International Law Journal folyóiratban két egyidejű folyamatra hívja fel a figyelmet. Egyrészt, a kormányok egyre inkább felszámolják azokat a jogszabályokat, amelyek korlátoznák a bankokat és a multinacionális cégeket, arra hivatkozva, hogy a globalizáció gyengíti az államokat, és mára már lehetetlenné vált a hatékony jogalkotás. Ehelyett inkább szerintük inkább arra volna szükség, hogy hagyjuk a gazdasági hatalommal rendelkezőket, hogy majd önmagukat szabályozzák.

Másrészt, ugyanezek a kormányok új, drákói jogszabályokat találnak ki azért, hogy megerősítsék az elitek hatalmát. A vállalatokat jogi személyiséggel ruházzák fel. Tulajdonjogaikat megerősítik. Azokat, akik tüntetnek ellenük, megfigyelés valamint rendőri intézkedések tárgyává teszik — az ilyesmi sokkal inkább a diktatúrákra jellemző, nem a demokráciákra. Szóval, az államhatalom továbbra is létezik, sőt kívánatos — már amikor szükségük van rá.

A csendes-óceán “szabadkereskedelmi” egyezményről (TPP) és transzatlanti párjáról, a TTIP-ről azt írja Monbiot, hogy azoknak nem sok köze van a kereskedelemhez, sokkal több a hatalomhoz. E két egyezmény növelné az óriáscégek hatalmát, miközben csökkentenék a parlamentek hatalmát és a jogállamiság szintjét. És akkor itt van még egy harmadik “trójai” egyezmény, a szolgáltatások kereskedelméről szóló nemzetközi egyezmény (Trade in Services Agreement – TISA), amely szerinte még a TPP-nél és a TTIP-nél is rosszabb lehet. Úgy néz ki, hogy a demokrácia ellen az elmúlt két évtizedben kieszelt legnagyobb támadás ez az egyezmény lesz.

Azt mondják, nincs rá szükség, hogy a jövőben a jogállam ereje a gazdasági hatalomra/üzleti világra is kiterjedjen. Az üzleti világ tudja saját magát szabályozni. Már eddig is sejtettük, hogy ez baromság, de most már meg is bizonyosodhatunk erről. A Brit Királyi Madárvédelmi Társaság (RSPB) felkérésére elkészült az első globális átfogó tanulmány, amely azt vizsgálta, hogy tényleg működnek-e ezek az önkéntes alapú önszabályozó kezdeményezések. A tanulmány által vizsgált 161 önkéntes alapú önszabályozó intézkedések 82%-a kudarcot vallott. Szóval, lehet, hogy mégsem jó ötlet a kecskére bízni a káposztát (vagy ahogy az angolok mondják: a rókára bízni a tyúkól őrzését).

Inkább állítsuk meg most ezeket a “trójai” egyezményeket, és más olyan kezdeményezéseket, amelyek csökkentenék a minket védő demokratikus szabályok jogkörét, miközben növelnék a multinacionális cégek és a gazdasági elit hatalmát!