CETA címkéhez tartozó bejegyzések

Munkanélküliséghez, egyenlőtlenséghez, a jólét csökkenéséhez vezet az EU-Kanada szabadkereskedelmi egyezmény

Az amerikai Tufts Egyetem kutatói elkészítették az első független gazdasági hatástanulmányt az EU-Kanada szabadkereskedelmi egyezményről. Míg a hivatalos előrejelzések szerint 0,08% GDP növekedést okozna a CETA, a Tufts Egyetem kutatói által használt ENSZ Global Policy Model alapján viszont az jött ki, hogy a CETA hatására
200 ezer munkahely szűnne meg az EU-ban
316-1331 euróval csökkennének a munkabérek
csökkenni fognak a kormányzati bevételek
0,49%-kal csökkenne a GDP az EU-ban.

Összességében tehát a CETA nemcsak a gazdasági recesszióhoz fog vezetni, de növeli a munkanélküliséget, a társadalmi egyenlőtlenségeket, negatív hatással lesz a társadalmi kohézióra egy már egyébként is bonyolult és törékeny politikai helyzetben.

ceta_global_justice

A teljes anyag: CETA Without Blinders: How Cutting ‘Trade Costs and More’ Will Cause  Unemployment, Inequality and Welfare Losses
Összefoglaló: http://www.ase.tufts.edu/gdae/Pubs/wp/16-03CETA_ES.pdf

Áprilisban Budapesten tartott előadást Jeronime Capaldo, a Tufts Egyetem kutatója, aki a TTIP-ről készített hasonló, független gazdasági elemzést, TTIP: Széthullás, munkanélküliség és instabilitás Európában. címmel.  Az előadás után Capaldóval készített interjú:

Az EU tanácsadó szerve is kritizálja az ISDS-t

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) uniós tanácsadó szerv, melynek tagjai munkaadói és munkavállalói szervezetek és más érdekcsoportok képviseletét látják el. Az EGSZB 2015. május 27–28-án elfogadott véleményében keményen kritizálja a transzatlanti szabadkereskedelmi egyezményekbe (TTIP ill. CETA) tervezett befektető-állam vitarendezési mechanizmust (ISDS). A felvetett kritikák nagy része továbbra is érvényes az Európai Bizottság által a TTIP-be javasolt, és idén február óta a CETA szövegében is szereplő befektetési bírósági rendszerre (ICS) is.

EESC_logo

Részletek az EGSZB véleményéből:

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye A beruházók védelme, valamint a beruházó és az állam közötti vitarendezés az EU harmadik országokkal kötött kereskedelmi és beruházási megállapodásaiban

(…)

1.3 A beruházó és az állam közötti vitarendezés (ISDS) révén nem szabad a nemzeti határokon túlról érkező tőke státuszát a szuverén államéval azonos szintre emelni, vagy lehetővé tenni azt, hogy a külföldi befektetők megkérdőjelezzék a kormányok szabályozásra és saját ügyeik intézésére vonatkozó jogát.

1.4 Az idők során az ISDS alkalmazása révén felmerült néhány visszaélés (…)
Az ISDS-re visszavezethető, rendszeresen előforduló hiányosságok többek között az alábbiak: átláthatatlanság; a választottbírósági eljárás szabályai nem egyértelműek; nincs fellebbezési jog; a rendszer használatára nem jogosult hazai beruházók hátrányos megkülönböztetése; félő, hogy a tisztán spekulatív, munkahelyteremtő hatással nem bíró beruházások is védelmet kapnak; és félő, hogy szakosodott ügyvédi irodák kihasználják a helyzetet (…)

1.6 Hol van már az ISDS mögött meghúzódó eredeti elképzelés! A rendszer mára a piacot uraló kis számú, befektetési jogra szakosodott ügyvédi iroda kiemelkedően jövedelmező üzletterévé vált.

1.7 Egyes szakosodott ügyvédi irodák az ISDS-t ma fontos megelőző jellegű kockázatcsökkentési eszközként népszerűsítik a befektetni kívánók számára. Az ISDS egyes kiemelkedő esetekben nyomásgyakorlási eszköz lett olyankor, amikor a perek indításának puszta kockázata is elveszi a jogszabályalkotók kedvét, megakadályozva, hogy jogszerű politikákat folytassanak a köz érdekében. Aggályok merülnek fel azt illetően is, hogy ez a rendszer spekulatív befektetésekre ösztönzött például fedezeti alapokat.

1.9 (…) sokak véleménye szerint az ISDS továbbra is kiegyensúlyozatlan, igen költséges folyamat, amely felülírja a demokráciát, nem teszi lehetővé a fellebbezési jogot, és veszélybe sodorja a kormányok szabályozási jogát azzal, hogy a nemzeti alkotmányokban rögzített és a hazai befektetők által élvezett jogokon túlmutató jogosultságokat biztosít a befektetők számára.

1.10 Az a tény, hogy ugyanazok a személyek hol választottbírók, hol pedig a vállalat tanácsadói lehetnek, olyan egyértelmű összeférhetetlenséget eredményez, amit a CETA sem kezel. Ez megerősíti azt az álláspontot, hogy az ISDS nem méltányos, független és kiegyensúlyozott módja a befektetői vitarendezésnek.

(…)

1.14 A közvetlen külföldi befektetések védelme iránti igény országonként eltérő. Egy demokratikusan működő, korrupciómentes és érett jogrendszerrel rendelkező országban a befektetői vitákat közvetítéssel, a helyi bíróságok előtt, illetve államközi vitarendezéssel kell megoldani. Ezek az elemek megvannak az EU-ban, az USA-ban és Kanadában is, és a transzatlanti beruházások jelenlegi magas szintje meggyőzően illusztrálja, hogy az ISDS hiánya nem akadályozza a beruházást. Az EGSZB tehát arra a következtetésre jut, hogy nincsen szükség ISDS-re a TTIP-ben és a CETA-ban, ezért ellenzi annak beépítését.

(…)

1.16 A fejlődő országokból egyértelmű jelzések érkeznek, amelyek szerint az ISDS elfogadhatatlan rendszer, amelynek egyre több fontos világszintű szereplő fog erősen ellenállni. (…)

3.3.1 A beruházók és az állam[ok] között indított vitarendezési eljárások száma 2002 és 2014 között ugrásszerűen megnőtt (2013-ban 58, 2014-ben 42 eset), a szerződésen alapuló választottbírósági eljárások száma pedig 2014 végére elérte a 610-et. Mivel azonban a legtöbb választottbírósági fórum nem tart fenn az ügyekről nyilvános jegyzéket, az esetek valós száma magasabbra becsülhető.

[2016 januárjában az ismert ISDS-perek száma elérte a 700-at, és 2015-ben született egy abszolút rekord: egy év alatt 70 új ISDS-per.]

(Forrás: A zombi ISDS)

(…)
3.4.1 Egy választottbírósági ügy átlagos költsége mindkét fél számára 4 millió dollár, amelynek mintegy 82 %-a jogászi illetmény. Néhány per akár éveken át is elhúzódhat.

3.4.2 A magas költségek miatt egyre több ügyet harmadik felek finanszíroznak. Azáltal, hogy csökken a kockázat a vállalatok számára, mindez azt eredményezi, hogy több olyan komolytalan ügy indul, amelynek a rájuk eső teljes jogi költségét az államok továbbra is maguk viselik. Az EGSZB határozottan ellenzi, hogy fedezeti alapok egyes jelentések szerint spekulatív céllal fektetnek ISDS-ügyekbe a megítélt kompenzáció egy részéért cserébe.

(…)

5.4 A kezdetekben az ISDS-t arra hozták létre, hogy fejlődőfélben levő államokban, ahol az igazságszolgáltatási rendszer nem működött hatékonyan, segítse a közvetlen külföldi befektetőket a magántulajdon nemzeti kormányok általi közvetlen kisajátításáért járó kártérítés igénylésében. Mára azonban a mechanizmus egy olyan eljárássá fejlődött, amely:
— alapvetően módosítja az erőegyensúlyt a befektetők, államok és más érintett felek között,
— a vállalati jogokat a kormányok szabályozási joga és a nemzetek saját ügyeik intézésére való szuverén joga elé helyezi.

5.5 A kisajátítás kibővült, és immár magában foglalja a kisajátítással egyenértékű intézkedéseket, a közvetett és a szabályozási kisajátítást is. Ennek hatása az lett, hogy helyt adnak minden olyan vádnak, amely valamely olyan állami intézkedés ellen irányul, amely potenciális hatással lehet a nyereségre, a jövőbeli nyereségre vagy az ésszerűen elvárt nyereségre, még akkor is, ha a politika vagy intézkedés általános jellegű és nem vonatkozik a konkrét befektetésre.

5.6 A nemzeti bíróság ellentmondásos ítéleteit „kisajátítás” vádjával illette, és 500 millió dolláros pert indított Kanada ellen az egyesült államokbeli gyógyszeripari óriás, az Eli Lilly, azt állítva, hogy a szövetségi bíróság két szabadalmaztatott gyógyszer kapcsán hozott ítéletei sértik a cég befektetői jogait. Ez az első olyan kísérlet, amelyben egy [szabadalommal rendelkező] gyógyszeripari vállalat az Egyesült Államok kereskedelmi megállapodásai által biztosított rendkívüli jogosultságokat eszközként használta arra, hogy a szabadalom által biztosított monopólium védelmének magasabb szintjét érje el

5.7 A vállalati jogra szakosodott ügyvédi irodák ma olyan ügyekben adnak tanácsot és húznak hasznot ezekből, amelyeknek alig van valami közük a magántulajdon kisajátításához. Néhány befektetési jogra szakosodott ügyvédi iroda meglovagolta a pereskedési hullámot, és uralja ezt a piacot.

5.8    Szükség van-e a beruházók és az állam közötti vitarendezési eljárásra a TTIP-ben?

5.8.1 A TTIP keretében nehéz azzal érvelni, hogy a befektetőknek okuk van aggódni a helyi jogrendszer miatt. Mind az EU, mind pedig az USA érett és szilárd alapokon álló jogrenddel bír. Nincs nyilvánvaló oka annak, hogy a közvetlen külföldi befektetőket miért nem védhetné megfelelően egy, a jogi védelem terén megkülönböztetés-mentességet és a nemzeti bírósághoz való egyenlő hozzáférést garantáló egyszerű jogi eszköz beépítése. Hasonló érveket hozhatunk fel Kanada és Japán kapcsán is. Amennyiben ezekben az igen fejlett demokráciákban nehéznek bizonyul tárgyalások, közvetítő vagy helyi bíróságok útján érvényt szerezni a nemzetközi jogoknak, a kérdést államközi vitarendezés útján kell megoldani.

5.8.2 A London School of Economics egyik, az USA 2012-es kétoldalú beruházási megállapodásának modelljét elemző jelentése szerint „az USA kétoldalú beruházási megállapodása jelentős területeken haladja meg az Egyesült Királyság jogát. Ennek alapján és az Egyesült Államokból az Egyesült Királyságba irányuló beruházások mértékére való tekintettel úgy véljük, hogy jelentős a kockázata annak, hogy az Egyesült Királyság számára politikai költségek merülnek fel amiatt, hogy a jövőben a kormány által preferált politikákat nem vezetik be vagy módosítják az egyesült államokbeli befektetők kifogásai miatt.”

[Ez a veszély a Brexit következtében most a TTIP és a CETA kapcsán valószínűleg az Egyesült Királyságra nem fog vonatkozni, viszont ugyanezek a problémák érinthetik a többi EU-tagállamot is.]

5.8.3 Nem hiteles az az állítás, hogy a beruházók és az állam közötti vitarendezési eljárás hiánya akadályozná a külföldi befektetéseket, melyek volumene tagállamonként igen eltérő. Az Amerikai Egyesült Államokkal kötött kétoldalú beruházási megállapodásaiban ISDS- eljárásokat alkalmazó uniós tagállamok közül néhány például csak nagyon alacsony mértékben részesül amerikai külföldi befektetésekből.
— Az USA és az EU közötti közvetlen külföldi befektetések mennyisége jelenleg mindkét irányban 2500 milliárd dollár (1500 milliárd euró). Az Egyesült Államokból csak Belgiumba négyszer annyi közvetlen külföldi befektetés érkezik, mint Kínába.
— Brazília, amely Latin-Amerikában a közvetlen külföldi befektetések legjelentősebb célpontja, nem épített be ISDS-t a beruházási megállapodásaiba.
— Ausztrália megmutatta, hogy egy ország képes hitelt érdemlően kihagyni a beruházók védelmét egy adott országgal (USA) megkötött kereskedelmi megállapodásából (…)

(…)

5.8.5 Az Európai Politikai Tanulmányok Központja (CEPS), a Transzatlanti Kapcsolatok Központja (CTR) és a Johns Hopkins Egyetem 2015 márciusában kiadott részletes jelentése az alábbi következtetésre jutott: „egy ISDS-t is tartalmazó beruházásvédelmi fejezet TTIP-be való beillesztése nem valószínű, hogy jelentős gazdasági vagy politikai hasznot hozna az EU-nak. Elemzésünk alapján ilyen rendelkezések beépítése jelentős gazdasági és politikai költséggel járna az EU számára. Bár nem szabad eltúloznunk a lehetséges költségek nagyságrendjét, összességében véve úgy látjuk, igen valószínű, hogy a költségek meghaladják az EU által esetleg elérhető hasznot. Ennek megfelelően azt javasoljuk, hogy hacsak az USA nem kínál jelentős engedményeket az ISDS-sel kapcsolatos költségek kompenzálására, az EU a biztonság kedvéért vegyen fontolóra egyéb megoldásokat”.

(…)
5.9.1 Dél-Afrika, Bolívia, Ecuador, Venezuela és Indonézia megkezdte a meglévő kétoldalú beruházási megállapodások visszavonását vagy fokozatos megszüntetését. Az értesülések szerint India is felülvizsgálja a szerződéseit, Ausztrália pedig a Philip Morris-ügy nyomán bejelentette, hogy a jövőben nem fog hozzájárulni ahhoz, hogy az általa kötött megállapodások ISDS-záradékot tartalmazzanak.

5.9.2 Az USA 50 államának parlamenti testületeit képviselő Jogalkotók Nemzeti Konferenciája bejelentette, hogy „nem támogat olyan kereskedelmi megállapodást, amely a beruházók és államok közötti vitarendezést lehetővé teszi”, mivel ez akadályozza őket „azon állami jogalkotókként ellátandó feladatukban, hogy tisztességes és megkülönböztetésmentes szabályokat vezessenek be és érvényesítsenek a közegészség, a biztonság és a jólét védelme, a munkavállalók egészségének és biztonságának biztosítása, valamint a környezet védelme érdekében”.

(…)

6.   Az Európai Bizottság nyilvános konzultációja a befektetővédelemről és a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségen belüli ISDS-ről

(…)

6.2 A konzultáció alapjául egy CETA-n alapuló referenciadokumentum szolgált. Sajnálatos módon ez, valamint a Szingapúrral kötött megállapodástervezet esetében nem került sor nyilvános konzultációra. Ugyanakkor az tény, hogy a CETA, melynek tárgyalásai már lezárultak, akkor szolgált a nyilvános konzultáció alapjául, miután a tinta már megszáradt rajta, aggályokat vetett fel azzal kapcsolatban, hogy a nyilvánosságot gyakorlatilag kész tények elé állították, és a konzultáció csak az EU által javasolt új generációs beruházási megállapodások rutinszerű legitimálását szolgálta. Ezt az aggodalmat csak fokozta, hogy a konzultációs dokumentum a formaságokra összpontosított, és nem tartalmazott konkrét kérdést arról, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségben van-e helye ISDS-nek.

(…)

7.2 Az ISDS-t egyre nagyobb mértékben használják arra, hogy a nemzeti igazságszolgáltatási rendszereket megkerülve nemzetközi magánbíróságokon indítsanak pert kormányok ellen, kártérítést követelve az adófizetők számára olyan közérdekű politikák miatt, amelyek állítólag korlátozzák a profitot. Ez különösen egészségügyi és környezetvédelmi területeken gyakori.

7.3 Néhány közelmúltbeli, nagy visszhangot kiváltó ügy megerősítette az ISDS-sel szembeni ellenállást:
— A Philip Morris a cigaretták csomagolása ügyében Ausztrália ellen indított perben azzal érvelt, hogy az megfosztja a védjegyekbe és más szellemi tulajdonba való beruházásának értékétől.
— Az [Energia Charta Egyezmény] rendelkezéseire hivatkozva a Vattenfall 3,7 milliárd USD-t meghaladó kártérítést követel Németországtól az atomenergia használatának fokozatos megszüntetéséről szóló határozatot követően.
— A Lone Pine 250 millió kanadai dollárra perelte Kanadát, miután Quebec tartomány környezetvédelmi aggályok miatt moratóriumot vezetett be a hidraulikus rétegrepesztésre.
— A Veolia beperelte Egyiptomot a minimálbér emeléséről szóló döntése miatt, mondván, hogy ez csökkenteni fogja a cég profitját.
— Líbiát 935 millió USD megfizetésére kötelezték egy kuvaiti társaság javára a valós és biztos lehetőségekből elérhető nyereségtől való elesés miatt, miután lefújtak egy turisztikai projektet. A beruházó csak 5 millió dollárt fektetett a projektbe, és az építési munkálatok el sem kezdődtek.
— Románia ellen a Micula [fivérek indítottak] pert egy olyan beruházás miatt, melyet az ország EU-csatlakozása előtt végzett, és amellyel kapcsolatban igénybe vett egy kormányzati vállalkozásösztönző eszközt. A csatlakozáskor Románia az állami támogatásokra vonatkozó szabályok tiszteletben tartása érdekében megszüntette az ösztönzőprogramot. A bíróság 116 000 USD kártérítést ítélt meg kamatokkal együtt (a becsült teljes összeg: 250 000 USD) a kétoldalú beruházási megállapodások szerinti kötelezettségek be nem tartása miatt. 2014-ben a Versenypolitikai Főigazgatóság ideiglenesen arra kötelezte Romániát, hogy ne fizessen, mivel az jogellenes állami támogatásnak minősülne. Ennek ellenére a választottbírók egy a New York-i egyezményre hivatkozó záradék értelmében engedélyezték, hogy a Micula [fivérek] amerikai bíróságok előtt is kártérítésért [folyamodjanak].

7.4 A beruházási szerződések a pénzeszközök vagy a nyereség hazatelepítésének bármiféle korlátozását tiltják. A kormányok nem vezethetnek be tőkekorlátozást a valutáik elleni támadások kivédésére, és válsághelyzetben nem korlátozhatják a spekulációstőke-áramlásokat annak ellenére, hogy az IMF alapvető politikai intézkedésnek tartja az ilyen korlátozásokat. Az ISDS-ügyek a legsúlyosabban Argentínát érintették, melynek 500 millió USD-t meghaladó összeget kellett kifizetnie azután, hogy 2002-ben a peso árfolyamát leválasztotta az USA-dollárról.

(…)

7.9 Egy ISDS-ügynek már a gondolata is „befagyasztja” a szabályozást: a perektől és az ezek eredményeképpen kifizetendő büntetésektől való félelmük elriasztja a kormányokat a közérdeket szolgáló szabályok meghozatalától. Például az új-zélandi kormány felfüggesztette a dohánytermékek semleges csomagolásáról szóló jogszabály elfogadását a Philip Morris kontra Ausztrália ügyben hozott határozat megszületéséig.

(…)

7.11 Annak ellenére, hogy az Európai Bizottság kötelezettséget vállalt annak biztosítására, hogy az EU jövőbeli kereskedelmi/beruházási megállapodásaiban egy állam nem kényszeríthető egy intézkedés hatályon kívül helyezésére, ez figyelmen kívül hagyja annak veszélyét, hogy egy több milliárd dolláros kereset benyújtása tetemes pénzbüntetéssel járhat.

7.12 (…) az, hogy mindkét felet átlagosan 4 millió dolláros költség terheli, komoly visszatartó tényező a kkv-k számára, hogy az ISDS-rendelkezések alapján keresettel éljenek.

8.2    Beruházási választottbírók

8.2.2 A [Corporate Europe Observatory] szerint [a választott bírók közül] többen más ügyekben védőként szerepeltek: 50%-uk beruházók, 10%-uk államok mellett. Ezt a viszonylag kevés résztvevővel (az összes ügy 55%-ában 15 jogász járt el választottbíróként) játszott szerepcserés megoldást egyesek a [vállalatok iránti] kölcsönös szolidaritás melegágyaként tartják számon, amely „egészségtelen kompromisszumokat”  eredményezhet. (…)

9.1 A közvetlen külföldi tőkebefektetések jelenleg majdhogynem különleges jogállást élveznek, amely szerint egy magánszemély a nemzetközi jog alapján választottbíróság elé citálhat egy államot.
Az emberi jogi normák egyedi jogokat biztosítanak, de – főként a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek megkerülésének kivédése érdekében – a magánszemélyeknek ki kell meríteniük a helyi jogorvoslati lehetőségeket, mielőtt keresetükkel nemzetközi bírósághoz fordulnának. (A CETA nem írja elő a helyi jogorvoslati lehetőségek kimerítését, a beruházóknak elég konzultálniuk egy szakértővel.)

9.2 A tagállamok kulcsfontosságú, a szerződéssel kapcsolatos és alkotmányjogi aggályokat vetettek fel a CETA-ban szereplő és a TTIP-ben bevezetni tervezett ISDS-re vonatkozóan. A kétoldalú beruházási megállapodásokban szereplő ISDS javítására irányuló javaslatok mostanáig nem enyhítették az említett aggályokat. Kereskedelmi politikájában (az EUMSZ 205. és 207. cikke) az EU köteles betartani az EUSZ 3. cikkében, az Alapjogi Chartában és más uniós jogi normákban meghatározott elveket.
Egy kereskedelmi megállapodás értelmében azonban, ahol a beruházási jogvitákat olyan nemzetközi választottbírósági eljárások határozzák meg, melyekre nem vonatkoznak ilyen kötelezettségek, előfordulhat, hogy ezek a bíróságok olyan ítéleteket hoznak, amelyek nincsenek összhangban az uniós joggal (lásd a 7.3. pontot – Micula kontra Románia).

9.3 A joghatóságnak az uniós elvek által nem kötött magánbíróságra való átruházása valószínűleg nem áll összhangban a Lisszaboni Szerződéssel, és jelentős hatáskörtúllépést is jelenthet. Az Európai Bíróság az ilyen nemzetközi joghatóság létrehozását ahhoz a feltételhez köti, hogy az uniós jogrend autonómiája tiszteletben tartásának elve és a Szerződésekben meghatározott hatáskörmegosztás nem sérülhet.

9.4 Mivel az ISDS TTIP-be való bevezetésének vegyes megállapodás keretében kell történnie, az (ideiglenes) hatálybalépés előtt mind a 28 tagállami parlament beleegyezésére szükség van. A nemzeti bíróságok kizárásával kapcsolatban el kell ismerni a szubszidiaritás elvét.

9.6 Tekintettel arra, hogy ez az első eset, hogy ISDS-t építenek be olyan uniós szabadkereskedelmi megállapodásokba, melyeknek az egész világra kiterjedő hatása van a tagállamokra és számos uniós polgárra nézve, az EGSZB úgy véli, hogy elengedhetetlenül fontos, hogy a Bíróság előzetesen megvizsgálja, hogy az megfelel-e az uniós jognak. Ez különösen fontos egyrészt az EU alapvető értékei és az EU Alapjogi Chartája, másrészt annak kapcsán, hogy az Európai Bíróságnak kizárólagos joga van a jogi értelmezés, valamint a szubszidiaritás elve tekintetében. Ezért megfelelő jogi szakvéleményt kell kérni, és azt figyelembe kell venni a megállapodás rendes hatálybalépése, illetve ideiglenes hatálybalépése előtt (EUMSZ 218. cikk). E tekintetben meg kell jegyezni, hogy amennyiben a CETA hatályba lép, az olyan érvényességi záradékot is tartalmaz, amely a megállapodás esetleges felmondása esetén 20 évvel meghosszabbítaná a felmondást megelőzően létesített beruházásokra vonatkozó rendelkezéseket.

 

CETA: az egyezmény, amely már akkor is rombol, ha nem ratifikáljuk

Ha ideiglenesen hatályba lépne az EU és Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezmény (CETA), akkor kanadai cégek – akár a Monsanto ottani leányvállalata – akkor is beperelhetnének egyes EU-tagállamokat, ha azok esetleg mégsem ratifikálnák a megállapodást.

CETA_hammer

A Greenpeace által május elején kiszivárogtatott dokumentumok (TTIPleaks) hatására az utóbbi hetekben egyre többet foglalkozik a hazai és a nemzetközi sajtó az EU és az Egyesült Államok között készülő szabadkereskedelmi egyezménnyel (TTIP), ráadásul egyre több nyugat-európai politikus és kormány is kezd kihátrálni a TTIP mögül. A TTIP kistestvérének tekinthető EU-Kanada kereskedelmi egyezményről (CETA) viszont szinte alig esik szó a hazai sajtóban, pedig legalább annyira veszélyes, „trójai” egyezmény mint a TTIP. Sőt, Mikola István külügyi államtitkár a múlt heti brüsszeli külügyminiszteri találkozó után szinte áradozott arról, hogy mennyire jó lesz nekünk a CETA.

Pedig civil szervezetek Európa-szerte sokat kritizálták a CETA-t. Túl azon, hogy a CETA is aláásná az elővigyázatosság elvét, ránk szabadítaná az engedéllyel nem rendelkező génmódosított élelmiszereket. Ezen felül, mivel a CETA része lenne az Európai Bizottság által a TTIP-be is javasolt Befektetési Bírósági Rendszer (ICS), kanadai cégek – akár a Monsanto ottani leányvállalata – simán beperelhetik azokat az európai tagállamokat, amelyek állampolgáraik egészsége vagy környezetünk védelme érdekében meghoznak bizonyos jogszabályokat, intézkedéseket, amelyek viszont hátráltatják e cégek profitszerző céljait.

Ráadásul, miként arra már Ungár Péter tavaly felhívta rá a figyelmet, akkor is beperelhetnek egyes EU-tagállamokat a kanadai cégek, ha esetleg az az ország nem is ratifikálta a CETA-t. És hogy ez nem csupán egy a CETA-t ellenzők fantazmagóriája, megerősíti EU kanadai nagykövete, Marie-Anne Coninsx is, aki januárban azt mondta a kanadai sajtónak, hogy az egyezmény már akkor ideiglenesen hatályba lépne, ha arra rábólintott az Európai Parlament.

A CETA idén februárban közzétett, jogi átfésülésen átesett 1600 oldalnyi szövegének 30.7 cikkelyének 3(a) pontja erről konkrétan így fogalmaz:

„Ez az egyezmény az azt követő hónap első napján ideiglenesen életbe lép, miután a felek közölték egymással, hogy a saját megfelelő eljárásaikat befejezték.”

A 30.8. cikkely 4. pontja pedig az a rész, amelyből az derült ki, hogy a kanadai cégek három éven belül akkor is perelhetnek, ha egy tagállam vétója miatt mégsem lépne hatályba a CETA:

„Amennyiben az egyezménynek az ideiglenes alkalmazása befejeződik és az nem lép hatályba, az Egyezmény rendelkezései alapján követelés nyújtható be, az ideiglenes alkalmazás alatt történő bármilyen ügyről, az egyezmény szabályai és eljárásrendje alapján, feltéve, hogy három évnél több idő nem telt el az Egyezmény ideiglenes alkalmazásának befejezésétől.”

ceta-democracy
Szóval, a CETA is épp eléggé aláásná a demokráciát, ezért mindent meg kell tennünk, azért, hogy megakadályozzuk e trójai egyezmény ideiglenes hatályba lépését!

stop-ceta

A demokrácia áruba bocsátása

Két “trójai” egyezmény is a még meglévő demokrácia maradványainak felszámolásával fenyeget. Amennyiben hatályba lépne az EU és Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezmény (CETA) vagy a EU és az Egyesült Államok között készülő kereskedelmi egyezmény (TTIP), az különleges jogokkal ruházná fel a nemzetek feletti óriáscégeket, aláásná a demokráciát, a környezetvédelmet, élelmiszerbiztonságot és még a helyi élelmiszer programokat is. A Corporate Europe Observatory, a Föld Barátai Európa és további 13 civil szervezet által készített tanulmány a NAFTA-val kapcsolatos tapasztalatok alapján arra hívja fel a figyelmet, hogy a CETA  a multicégek által a demokratikusan megválasztott kormányok elleni perek hullámát indítaná el.
stop-ceta
2014. szeptember 26-án Kanada és az Európai Unió bejelentette az Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Egyezmény (CETA) nevű nagy horderejű gazdasági integrációs megállapodás megkötését. A megállapodás része a befektető-állam vitarendezési mechanizmus (ISDS), amely megnyithatja az utat a Kanada, az EU és az egyes EU-tagállamok ellen indított vállalati peres eljárások előtt, és alááshatja az állampolgárok és a környezet védelme érdekében tett kormányzati erőfeszítéseket.

A befektető-állam vitarendezési mechanizmus lehetőséget ad a külföldi vállalatoknak arra, hogy “választottbíróságoknak” nevezett magánbíróságokon közvetlenül bepereljenek egyes országokat, és kártérítést követeljenek az olyan, az állampolgárok egészségét vagy környezetünket védő intézkedésekért, amelyek megítélésük csökkenti a cégek eredetileg várt nyereségét.

Az ISDS-en keresztül a multik megakadályozhatják, hogy a kormányok a köz érdekében lépjenek fel: egyrészt közvetlenül, amikor egy vállalat beperel egy államot, másrészt közvetetten, azáltal, hogy a pereskedéstől való félelmében az állam meghátrál a törvénykezés elől. Összességében a befektetők már eddig is több olyan törvény ellen léptek fel, amelyek a közegészséget védik – például a dohányzást tiltó törvények formájában –, a mérgező anyagokra és a bányászatra vonatkozó tilalmakat írnak elő, a környezeti hatások értékelését követelik meg, illetve a veszélyes hulladékokra, az adóintézkedésekre és a költségvetési politikára vonatkozó szabályozásokat tartalmaznak.

Amennyiben az EU és Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezmény hatályba lépne, a kanadai Gabriel Resources cég beperelhetné a román kormányt, hogy ezzel kényszerítse ki a verespataki cianidos technológiát alkalmazó aranybánya beruházás engedélyezését, vagy pedig sokmillió dolláros kártérítést vághatnának zsebre az elmaradt haszon nevében anélkül, hogy akár egyetlen kapavágást végeztek volna Verespatakon.

Azt, hogy ez nem egy légből kapott veszély, jól példázzák az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezménnyel (NAFTA) kapcsolatos tapasztalatok. A tanulmány szerint a NAFTA nyomán Kanadát 35 alkalommal perelték be, ebből hat esetet elvesztett vagy megegyezéssel zárt le, és összességében több mint 171,5 millió kanadai dollár kártérítést fizetett a külföldi befektetőknek. A befektetők folyamatban lévő keresetei a külföldi befektetések értékét vélelmezetten csökkentő kormányzati intézkedések széles körét támadják – a hidraulikus repesztésre (fracking) vonatkozó moratóriumtól és a fúrási engedélyek ehhez kapcsolódó visszavonásától a kanadai bíróságok azon döntéséig, amelyek érvénytelenítik az olyan gyógyszerészeti szabadalmakat, amelyek nem bizonyultak kellően innovatívnak vagy hasznosnak. A külföldi befektetők által a kanadai kormány ellen benyújtott, folyamatban lévő keresetek teljes értéke több milliárd dollárra rúg.

ceta-democracy

A demokrácia áruba bocsátása c. tanulmányban részletezett veszélyek elkerülése érdekében az lenne a legjobb, ha a tagállamok nem ratifikálnák az EU és Kanada közötti kereskedelmi egyezményt (CETA), mivel az tartalmazza a befektető-állam vitarendezési mechanizmus. Hasonlóképpen, meg kell akadályozni azt is, hogy az EU és az Egyesült Államok között tervezett szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) része legyen az ISDS néven ismert befektető-állam vitarendezési mechanizmus, amit egyébként már egyre több ország (Németország, Franciaország és állítólag Magyarország is) kifogásol.

A demokrácia lebontása az ISDS-en keresztül lehet az egyik legfőbb ok, ami miatt az elmúlt két hónap során több mint egymillió EU-polgár emelte fel a szavát a CETA és a TTIP ellen csatlakozva a StopTTIP önszerveződő európai polgári kezdeményezéshez.